Intézménymutató:
Magyar Mûveszeti Intezet (Kolozsvar)
1998. február folyamán
Jagamas Jánosra emlékezett Benkő András. Jagamas János Désen született 1913. jún. 8-án. Désen kezdte tanulmányait, majd Kolozsváron folytatta, a Román Zeneakadémia hallgatója lett, majd a bécsi döntés után Budapesten, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult tovább /1941-1944/, végül a zeneszerzői oklevelet Kolozsváron szerezte meg. 1949-ben kinevezték a Magyar Művészeti Intézetbe /Kolozsvár/ folklór tanszakra. A zeneművészeti főiskolán tanított nyugalomba vonulásáig, 1976-ig. Zeneművei, kórusművei megjelentek. Jagamas János életművének középpontjában a népzene gyűjtése, rendszerezése és közkinccsé tétele állott. Élete során népzenei gyűjtésének eredményekét 6000-nél több dallamot jegyzett le. Jagamas mintegy 12 000 dallamot rendszerezett, ennek eredményeként láttak napvilágot kötetei, többek között: Moldvai csángó népdalok és népballadák, Romániai magyar népdalok /társszerzőkkel/. Több munkája kéziratban maradt. A magyar tudományos élet Széchenyi-díjjal tüntette ki. Jagamas János 1997. szept. 15-én hunyt el, Szamosújváron, az örmény katolikus temetőben helyzeték örök nyugalomra. /Benkő András: Jagamas János. = Művelődés (Kolozsvár), febr./
1999. május 10.
Kolozsváron, a Reményik Sándor Pincegalériájában a Barabás Miklós Céh tagjai születésnapja alkalmából köszöntötték Andrásy Zoltán festő- és grafikusművészt, a Magyar Művészeti Intézet, majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet egykori tanszékvezető tanárát. A rendezvény fénypontját az idős mesterek, Cs. Erdős Tibor és Abodi Nagy Béla köszöntő szavai jelentették, amelyek, az egykori Magyar Művészeti Intézet és Andrásy Zoltán tevékenységét illetően művészettörténeti kiselőadásoknak is beillettek. Máj. 9-én Vetró Artúr portréiból, aktjaiból, kompozícióiból, tájképeiből és szobraiból nyílt kiállítás a pincegalériában. /Mozgalmas hétvége a Reményik Sándor Pincegalériában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./
1999. július 2.
Június 30-án Kolozsváron, 85 éves korában elhunyt Kovács Zoltán festőművész, a huszadik századi magyar művészet kiváló alkotója, az erdélyi kultúra élvonalbeli mestere. Kolozsvár szülővárosa volt a festőnek, ahova ifjúkorának minden hányattatása után révbe érő biztonsággal érkezett haza. Az erdélyi művészet története, huszadik századi históriája elválaszthatatlan a festő munkásságától. Erdély művészeti főiskolájának, a Magyar Művészeti Intézetnek alapítása fűződik a nevéhez. /Murádin Jenő: Búcsú Kovács Zoltántól. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 2./ Kovács Zoltán /Kolozsvár, 1913. szept. 8. - Kolozsvár, 1999. jún. 30./
2000. április 11.
Ápr. 8-án Kolozsváron, a Györkös-Mányi Albert Emlékházban Kovács Zoltán festőművészről írott monográfiáját mutatta be Murádin Jenő. A könyv, amely az elhunyt művész feleségének önköltségén jelent meg, a festő visszaemlékezéseit tartalmazza a szerző tolmácsolásában, aki ez alkalommal elmondta, hogy a munkája tulajdonképpen tiszteletadás Kovács Zoltán emlékének. A művész alkotásai - különböző múzeumok és magánkollekciók részét alkotva - szétszóródtak a nagyvilágban. Kovács Zoltán nem csak festett, kiemelkedő szervezőkészségének tulajdoníthatóan jött létre Kolozsváron a Magyar Művészeti Intézet, valamint neki köszönhetjük Mátyás király szülőházának és a Ferenc-rendi zárdának megmentését a kommunista rezsim azon törekvésétől, hogy "hasznossá" tegyen bizonyos épületeket. /Schmidt Daniel: Tiszteletadás Kovács Zoltán emlékének. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./
2000. május 27.
Máj. 21-22-én ünnepelt a Romániai Magyar Zenetársaság: id.Balogh Ferenc hegedűtanárt köszöntötték Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Központban. Id. Balogh Ferenc hegedűtanár és hangversenymester életének és munkásságának jelentős része kötődik Kolozsvár zenei életéhez. 1948-ban kerül Kolozsvárra az Állami Magyar Operához, ahol 1958-ig látta el a hangversenymester feladatkörét. Ezzel párhuzamosan a Magyar Művészeti Intézet zenefakultásán tanított, majd miután az intézményt beolvasztották a Gh. Dima Zeneművészeti Főiskolába, nyugdíjazásáig több mint száz növendéke sajátította el vele a hegedülés művészetét. 1981-ben ment nyugdíjba. Az idős mestert köszöntő kamarahangversenyen fellépett Ruha István. ifj. Barabás Sándor, Rózsa Ernő és ifj. Balogh Ferenc is. Demény Attila, az RMZT elnöke a távol levő tanítványok születésnapi jókívánságait tolmácsolta. - Az ünnepelt elmondta, hogy a budavári Koronázó-templom zenekarában hangversenymester. /80. születésnapján köszöntjük Balogh Ferenc tanár urat. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./
2000. november 27.
Kolozsvárra hazalátogatott Szalay Miklós zeneszerző, zenetanár nemzedékek megbecsült irányítója, tanára. Pályája szülővárosából, Aradról indult és Kolozsváron folytatódott: a Magyar Művészeti Intézetben, majd a Gh. Dima Zenekonzervatóriumban szerzett zenetanári és zeneszerzési diplomát. Hosszú évekig tanította a Gh. Dima Zenekonzervatórium magyar nyelvű csoportjait szolfézsre, partitúraolvasásra, összhangzattanra, formatanra. Megrokkant egészséggel elhagyta az országot és Ausztriába emigrált. Jelenleg Bécsben él, ahol zeneszerzői munkássága mellett számítógépes kottagrafikával foglalkozik. Munkássága felöleli a kórusra írt művek egész sorát, kamarazeneműveket, zongoradarabokat, egy zongoraversenyt stb. A kolozsvári Állami Magyar Opera Szalay Miklós 70. születésnapja alkalmából szerzői estet rendez nov. 27-én a művész-tanár tiszteletére. /Laskay Adrienne: Szalay Miklós zeneszerző 70 éves. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./
2001. február 12.
Balaskó Nándor szobrászművész zömében 1935-1968 között készült, a nagyközönség számára jobbára ismeretlen grafikáiból nyílt kiállítás Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában. A népszerű kolozsvári képzőművész, a Magyar Művészeti Intézet, majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola tanára 1971-ben hagyta el végleg az országot, és telepedett le Portugáliában. Balaskó Nándor 1996-ban elhunyt, értékes hagyatéka most került nyilvánosság elé: szén- és tusrajzok, fa- és rézmetszetek, pasztellek, akvarellek. /Balaskó-kiállítás a Reményik Sándor Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./
2003. február 19.
Elhunyt Balázs Péter festőművész /Magyarfenes, 1919. máj. 28. - Kolozsvár, 2003. febr. 17./ Tagja volt az 1939-ben alakult, Tizenötök néven ismert, a Barabás Miklós Céh fiataljait tömörítő művészcsoportnak. Dolgozott grafikusként a Világosságnál, riporterként az Igazságnál, rajzot tanított az 1948-ban megalakult Magyar Művészeti Intézet belsőépítészeti szakán, aztán évekig az Utunk irodalmi hetilapot illusztrálta. Sejthetően csángóföldi írásai miatt, két és fél évig különböző romániai börtönökben sanyargatták, ítélet nélkül. Rendszeresen szerepelt kiállításokon. Tibori Szabó Zoltán jelenleg készíti a monográfiát Balázs Péter művészetéről. /Tibori Szabó Zoltán: Balázs Péter (1919-2003). = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./
2004. február 28.
Cs. Erdős Tibor kilencvenévesen javíthatatlan optimistaként továbbra is előre tekint, az újabb művészi kihívások teljesítésének irányába. Hol szervezőként, hol pedig kiállítóművészként könyvelhetett el sikereket az utóbbi évtizedben, többek között Nagyváradon, Budapesten, Kolozsváron. A kincses városban legutóbbi tárlatán portréfestői erényeit csillogtatta meg. Cs. Erdős Tibor /sz. Berettyóújfalu, 1914. febr. 27./ főiskolai tanulmányait Budapesten végezte. Művészi kiteljesedésének kezdeti színhelye Nagyvárad volt, majd 1948-ban a Magyar Művészeti Intézet megalakulásakor Kolozsvárra költözött. Tevékeny részt vállal a magyar felsőfokú művészképzésben. A Kolozsvári Állami Magyar Színház díszlettervezőjeként is jelentős sikereket ér el. Cs. Erdős Tibor sokoldalú, grafikus, festő, díszlettervező és iparművész egy személyben. A modern művészet túlkapásait nem fogadta el: "a mindig újat, mellbevágót forszírozók nyomán korunk művészeti élete kardnyelőkkel, lángfúvókkal, gnómokkal van tele. A művészetben nem lehet bizonyítani, hogy miért jó, vagy jobb egy műalkotás. Erre látszólag nincs pontos mérce. És mégis van. Mert remekművek pillanatnyilag eltűnhetnek a társadalom szeme elől, de azért túlélik a szellemi apályokat. A művészet egyik alapmotívuma a szabadság. Alkotói szabadságban pedig a művészt senki és semmi nem korlátozhatja. Legfeljebb nem lesz kegyeltje a hatalmi gondolatnak. A szocreálban is születtek remekművek. Itt van például Barcsay. Én a folytonosság híve vagyok" – nyilatkozta a vele 1994-ben készített interjúban. /(németh): A kilencvenéves Cs. Erdős Tibort köszöntjük. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./
2004. május 22.
A kolozsvári magyar festők doyenje, a Barabás Miklós Céh korelnöke, Andrásy Zoltán festőművész a napokban töltötte 94. életévét. Bukarestben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, majd reklámgrafikus volt hat évig a román fővárosban. Családjával Kolozsvárra költözött, 1939-től már az erdélyi főváros művészeti életének alakításában játszott szerepet. A Barabás Miklós Céh fiataljainak csoportjával együtt állított ki Kolozsváron, majd Budapesten is. A háború az ő életébe is beleszólt. Németh Júlia munkájában vázolta fel Kolozsvár szerepét /Kolozsvár – műhely és vonzásközpont, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely/. Andrásy Zoltán a hadifogságból 1947-ben szabadult, és került vissza Kolozsvárra. Könyvgrafikával foglalkozott, és kedvenc műfajának, az akvarellnek hódolt, de olajjal, majd temperával is dolgozott. 1948-tól, a Magyar Művészeti Intézet megalakulásától kezdve a művészképzésben is tevékeny részt vállalt. Az intézetnek a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolába való 1950-es beolvasztását követően is a grafikai tanszék élén állt. A kolozsvári grafikai iskola megalapozásában is közrejátszva, tanszékvezetőként vonult nyugdíjba a hetvenes években. Még négy évvel ezelőtt, kilencvenévesen is festett, megjegyezte, hogy most azért már lassabban halad. /N. J.: Továbbra is a művészet szolgálatában. A 94 éves Andrásy Zoltánt köszöntjük. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./
2005. január 24.
Január 21-én elhunyt Budapesten a Kútvölgyi Kórház intenzív osztályán Balogh Ferenc hegedűművész. Az 1920-ban Aszódon született művész életpályája 1932-től Székelyudvarhelyről indult, ott végezte a középiskolát. Budapesten végezte a Zeneakadémiát. Székelyudvarhelyen a helybéli Református Tanítóképzőnek és a Református Kollégiumnak lett zenetanára. Később a kolozsvári Állami Magyar Operához hívták hangversenymesternek, több évtizedig tanított a zeneművészeti főiskolán. 1946-tól évi 10–15 hangversenyt adott. Később csak hegedűesteket tartott – többnyire ingyen. Végigkoncertezte Erdély hangversenytermeit és templomait. Gyakran hangversenyezett Székelyudvarhelyen, abban a városban, mely elsőnek értékelte tehetségét és művészetét. Utoljára tavaly októberben hangversenyezett kedvenc városában: a Székelyföldi Szimfonikus Zenekar szólistájaként csodálhatta meg játékát a közönség. /Elhallgatott Balogh Ferenc hegedűje. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 24./ 85 éves korában elhunyt Balogh Ferenc nyugalmazott egyetemi tanár, a magyar és az európai zene hűséges képviselője és mestere, aki 1948-tól 1988-ig Kolozsváron szolgálta az erdélyi magyar kultúrát. A professzort 2003-ban Márton Áron emlékéremmel tüntették ki. 1939-ben, az első Enescu versenyen – ahol maga George Enescu is jelen volt – az első díjat: Nicola Amati, cremonai hegedűkészítő mester műhelyéből kikerült hegedűt – Balogh Ferenc nyerte meg. George Enescu meghívta Párizsba, hogy további tanulmányait az ő vezetésével végezze. Azonban Marosvásárhely román prefektusa, Dandrea azt a feltételt szabta kiutazásához, hogy térjen át az ortodox hitre és változtassa meg a nevét Baloghról – Bologára. Balogh Ferenc ezt nem tette meg, így párizsi utazása elmaradt. Észak-Erdély visszatérése után, 1940 októberében felvételizett a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémiára, ahol azonnal harmadévre vették föl. Versenyvizsgát tett a budapesti Operaház zenekarába, ahová felvették. 1945 telén Kodály Zoltán tanácsára haza ment Székelyudvarhelyre. 1948-ban nyitották meg a Kolozsvári Magyar Operát, ahová Balogh Ferencet hangversenymesternek hívták meg, majd az 1949-ben alapított Magyar Művészeti Intézethez tanárnak. Balogh Ferenc a Magyar Művészeti Intézet erőszakos bezárása után, 1953-tól 1982-es nyugdíjaztatásáig a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola professzora volt. Százhét növendék végzett nála: négy román, öt szász és kilencvennyolc magyar. /A zene szolgálatában. In memoriam Balogh Ferenc. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./
2005. április 23.
Andrásy Zoltán festő- és grafikusművész, a kolozsvári magyar képzőművészek doyenje, a Barabás Miklós Céh korelnöke, április végén tölti 95 életévét. Bukarestben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát. Tanulmányai végeztével még hat évet töltött Bukarestben. Andrásy Zoltán 1939-től már Kolozsvár művészeti életének alakításában játszott szerepet. 1947-ben szabadult a hadifogságból és visszatért Kolozsvárra. 1948-ban megalakult a Magyar Művészeti Intézet. Rektora, Kovács Zoltán festőművész felkérésére, tanárként, Andrásy Zoltán is részt vállalt az oktatásban. Az intézetnek a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolába való beolvasztását követően is a grafikai tanszék élén maradt. A neves kolozsvári grafikai iskola megteremtésében is közrejátszva, a hetvenes években tanszékvezetőként vonult nyugdíjba. Öt évvel ezelőtt még festett. /Németh Júlia: A humánum festője. A 95 éves Andrásy Zoltánt köszöntjük. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./
2006. január 4.
Január 1-jén, 95 éves korában elhunyt Andrásy Zoltán /Nagyszeben. 1910. ápr. 30. – Kolozsvár, 2006. jan. 1./ festő- és grafikusművész, a Magyar Művészeti Intézet, majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet egykori tanszékvezető tanára, a Barabás Miklós Céh tagja. Az erdélyi magyar képzőművészek doyenje végleg eltávozott ugyan, világa azonban tovább él, írta róla Németh Júlia. Andrásy Zoltán iskolateremtő művész, aki grafikusok egész sorát indította el a pályán. A kolozsvári grafikai iskola létrejötte elképzelhetetlen nevének említése nélkül. /Németh Júlia: In memoriam Andrásy Zoltán (1910–2006). = Szabadság (Kolozsvár), jan. 4./
2007. február 28.
„Most már tudom, beértem arra, hogy fessek” mondta nem is olyan régen a Mester, a 93 éves Cs. Erdős Tibor. Valóban idős korában festette meg rendre az erdélyi történelmi festészet hagyományaihoz híven, nagy méretű tematikus kompozícióit. Dokumentációs értékűek jellegzetes művészeti tárgyú írásai, előadásai, tárlatvezetései. Műfaja a grafika, a festészet és a monumentális művészet. Cs. Erdős Tibor /sz. Berettyóújfalu, 1914. febr. 27./ a képzőművészeti főiskolára kerülése előtt tíz évig vasesztergályosként dolgozott és csak 26 évesen, 1940-ben lett egyetemista. Az 1940–45-ös években Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. A budapesti egyetemi évek után 1945-ben másodszor is Nagyváradra költözött. Miklóssy Gáborral megalapították a máig is jól működő Képzőművészeti Iskolát. 1948 és 1960 között a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1948-ban Kolozsváron megalakították a Magyar Művészeti Intézetet, amely három fakultással működött: képzőművészeti, színművészeti és zeneművészeti karokkal. A tanszemélyzetet Kovács Zoltán festőművész-alapító rektor vezetésével Erdély legkiválóbb alkotóművészeiből és tanáraiból verbuválták össze. 1960-tól 1975-ig, nyugdíjazásáig a Kolozsvári Állami Magyar Színház részére modern felfogású, újszerű díszletek sorát tervezte. A kolozsvári Reményik Sándor Galériában rendezte Cs. Erdős Tibor Válogatás egy hosszú életműből című visszatekintő kiállítását (2006. dec. – 2007. jan.). /Starmüller Géza: „Most már tudom, beértem arra, hogy fessek” Cs. Erdős Tibor 93 éves. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./
2007. március 26.
A száz éve született Nagy István (Csíkszereda, 1907. júl. 5. – Kolozsvár, 1983. jan. 5.) karmester, hegedűművész, zenetanár hetven éve ismertette meg Marosvásárhely közönségét Bartók és Kodály művészetével – fejtette ki Guttmann Mihály kolozsvári karnagy, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke, aki a marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar névadójának munkásságát méltatta március 24-én Marosvásárhelyen a Közművelődési Palota színpadán, és emléklapot nyújtott át a 15 éve alakult kórus vezetőjének, Kovács András karnagynak. Nagy István a marosvásárhelyi római katolikus tanítóképző ének- és zenetanára (1934-41), a kolozsvári Tanítóképző Intézet (1941-46), majd a Magyar Zene- és Színművészeti Főiskola (1946-48) professzora és igazgatója, a Magyar Művészeti Intézet (1948-50), ill. Gh. Dima Főiskola (1950-74) tanára volt. A magyar zenei anyanyelv jelentős művelője már marosvásárhelyi tanárként megszervezte iskolájának fiú vegyes karát. Ezt a munkát magasabb szinten folytatta a kolozsvári tanítóképzősök országos hírűvé emelt vegyes karával, valamint a nevét viselő énekkarral. Az 1948-ban újjászervezett Dalosszövetség elnökeként karmesterképzésre és modern műsorpolitikára törekedett. Nagy Istvánt mély hazaszeretet jellemezte. Aki ma hivatásának tekinti a zenei anyanyelv tanítását, az mind Bartók Béla és Kodály Zoltán és Nagy István – és Guttmann Mihály – tanítványának tekintheti magát. /Bölöni Domokos: 15 éves az ifjúság kórusa. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 26./
2008. április 2.
Újabb részletet közölt a lap Katona Szabó István A nagy hazugságok kora című önéletírásból. Romániában az 1940-es évek végén a leszámolások folytatódtak, több írót elhallgattattak, illetve üldöztek. A magyar irodalomban hasonló volt a helyzet, ismertek voltak főleg Méliusz József kirohanásai, aki szerint még Sinka Istvánt is ki kell ebrudalni Erdélyi Józseffel együtt az irodalomból. Méliusz Kodolányi János, Németh László, Szabó Lőrinc művei indexre helyezését is helyeselte Szabó Dezsővel és Nyírő Józseffel együtt. Bözödi György meghurcolásának Katona Szabó István is tanúja volt Kolozsváron. A „szelektálók” között jeleskedett Földes László is, aki féltette Nyírőtől, de általában a népi íróktól a magyar olvasókat, Földes ekkor az Állami és Irodalmi Kiadó kolozsvári szerkesztőségét vezette. Mint marxista esztéta, az Andreeseu Intézetre nevesített egykori Magyar Művészeti Intézetben tartott előadásokat. Ebben az időben a nagy román költő, Tudor Arghezi cipőfűzőt árult Bukarestben. Sadoveanut kiáltották ki a román irodalom legjelentősebb alakjának. Sadoveanu halála után, a Sztálin halála utáni „olvadás” idején vették elő Arghezit, beültették egy írószövetségi kongresszuson ünnepélyesen az elnökségbe azok, akik, addig gyalázták. Arghezi anyja magyar volt, de görcsösen igyekeztek, nehogy a közismert Eminovics-Eminescu után kiderüljön, hogy a XX. század legnagyobb román költője nem tiszta román. József Attila pedig maga írta: „apám félig székely, félig román vagy talán egészen az”, de ez benne van minden magyar iskoláskönyvben, és senkiben nem okozott kisebbrendűségi érzést a magyar kultúra vagy a költő értékével kapcsolatban. /Katona Szabó István: A felszámolások folytatódnak. Részlet A nagy hazugságok kora című önéletírásból. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./
2008. június 19.
Kolozsváron Balázs Péter-műveket árvereztek a magyarfenesi közösségi ház javára. A festményeket a néhai művész családja ajánlotta fel, hogy ezzel támogassa a magyarfenesi közösségi ház építését. Balázs Péter /1919-2003/ művészi pályája ugyanis a Kolozsvártól 20 kilométerre fekvő faluból indult. Balázs Péter egyike volt a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet alapítóinak. A második világháború után ebben az intézetben indult újra az erdélyi magyar művész-, zenész- és színészképzés. Lengyel István magyarfenesi református lelkész örömmel újságolta, óriási segítséget kaptak az árveréssel. A közösségi ház tető alatt van, ebből a pénzből ráköthetik a víz- és a földgázhálózatra. /Gazda Árpád: Képekből vezetékek. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./
2008. augusztus 16.
Abodi Nagy Béla festőművész most 90 éves. Az idős művész gyermekeihez költözött Budapestre. Továbbra is tagja és tiszteletbeli elnöke a Barabás Miklós Céhnek, amely 1994-es újraalakulását éppen neki, valamint művésztársának és barátjának Kós Andrásnak köszönheti. Monográfiaírója, Bajor Andor könyvében olvasható: „Ha műveinek lényegi párlatát, összefoglalását, álombeli újjáalkotását – fantom képét – akarom adni, akkor: egy tartásnak, egy fejtartásnak, magatartásnak a festője. Emelkedő, eget tartó vagy eget kérő alakoké, feltörő formáké, magasba lendülő idomoké, fennebb igyekvő súlypontoké. Moccanásoké, mozdulatoké. ”Abodi Nagy Béla életműve szerves része a 20. századi erdélyi, tágabb vonatkozásban pedig európai képzőművészetnek. A kolozsvári Magyar Művészeti Intézet, majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola tanszékvezető tanára volt. Életműve mintapéldája az emberközpontú, humanista festészetnek. Abodi Nagy Béla 2004-es, művészeti múzembeli, munkásságában példátlanul nagyszabású gyűjteményes kiállításával valójában elbúcsúzott Kolozsvártól. /Németh Júlia: „Egy az igazak közül” = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./
2009. február 28.
A kolozsvári képzőművészeti élet doyenje, Cs. Erdős Tibor február 27-én töltötte be 95. életévét. Legutóbbi Nagyváradon volt sikere gyűjteményes kiállításának, a szülőfaluban, Berettyóújfalun pedig újabb otthonra találtak festményei, grafikái. Érett fejjel kezdte meg Budapesten képzőművészeti tanulmányait. Az 1940–45 közötti évek Budapestje után Nagyvárad, majd Kolozsvár következett, s a Magyar Művészeti Intézet tanára volt. Múltját felidézve említeni kell, hogy díszlettervező is volt az Állami Magyar Színháznál. A kitűnő elbeszélőként is ismert művész 95 évesen is szívesen mesélt életéről. Nehéz lenne a vizuális művészetnek olyan ágát találni, amellyel Cs. Erdős Tibor ne foglalkozott volna. Banner Zoltánt idézve „az erdélyi művészeti élet egyik legkísérletezőbb kedvű és legsokoldalúbb műfajú környezetteremtő-díszítőmestere: olaj és nyomdafestékkel, viaszkrétával és olajtemperával, ecsettel, spaklival és hengerrel készült képek, akvarellek és porcelánfestésű fajanszcsempék mellett szőtt már emlékezetes textíliát, kelendőek voltak fa-vas állólámpái, a nagyváradi sörgyár falát vaspántból készült figurája díszítette, a kolozsvári színház előcsarnokába sgrafittót, egy dési üzletház falára csempefestést alkalmazott (…), ugyanakkor mindvégig hű maradt a Varga Nándortól ellesett, kissé rembrandtos rézmetszés műveléséhez, s a némiképp tanítványainak számító Cseh Gusztáv, Aranyosi György, Árkossy István és mások példájára (…) maga is azok közé állt, akik az erdélyi magyar múlt urbánus és falusi műemlékeiről felvett dokumentációval bástyázzák körül, kísérelik meg átmenteni e pótolhatatlan értékek emberarcú építészeti portréját. ” A művész most is dolgozik. /N. J. : Cs. Erdős Tibort köszöntjük. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./
2009. március 4.
Az országosan zajló intézményi átszervezések és személyi tisztogatások a Bolyai Tudományegyetemet is érintették. 1950-ben a magyar egyetemen is megszűnt a pedagógiai és pszichológiai, valamint a filozófiai kar, 1951 őszén pedig a klasszika-filológia tagozat; ugyanekkor azonban létrehozták a Babes és Bolyai egyetemek jogi karaiból, valamint az utóbbi egyetem gazdaságtudományi karából a Jog- és Közgazdaságtudományi Főiskolát – azután két év múlva megszüntették. 1950 őszén megszüntették a két évvel korábban létrehozott önálló Magyar Művészeti Intézetet, létrehozva helyette a magyar és román tagozattal rendelkező, illetve vegyes tannyelvű Színművészeti, Képzőművészeti és Zeneművészeti Intézeteket. Az 1953/54-es tanév kezdetén nem hirdettek felvételit a kolozsvári Mechanikai Intézet /egyetem/ magyar tagozatára, aminek következtében megszűnt a magyar nyelvű mérnökképzés. Hasonló sorsot szántak a magyar nyelvű agrármérnök képzésnek is: 1955 őszén a Mezőgazdaságtudományi Intézet magyar tagozatára sem hirdettek felvételt. /Vince Gábor Ötven éve szűnt meg a Bolyai Egyetem. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 4./ A tanulmány közlését folytatják a következő számban.
